Sajnos rég volt már, hogy idefirkantottam volna bármit is. Ennek több oka is volt, de nem akarok mentegetőzni, kibaszott lusta voltam ide (is) írni. Viszont mielőtt még bármibe is belevágnék az esetleges magyartalanságokért előre is elnézést, mostanság ritkán írok összefüggő mondatokat magyarul amiért is special thanks to my lithuanian friends. :D
Lassan azt hiszem ideje érdemi posztot is gyártani, ugyanis az első lényegében tervvázlatok összessége, a második némi tananyagajánló volt, a harmadik pedig egy szimpla kis out of order híradás.
Szóval közben sok minden történt velem, és több minden dologra is próbáltam koncentrálni az elmúlt hónapokban (több-kevesebb sikerrel), melynek eredménye végülis az lett, hogy jobban letisztult előttem mivel is szeretnék foglalkozni, mi is az ami igazán érdekel.
Az tiszta sor, hogy örök szerelem és vérszerződésem már évekkel ezelőtt megköttetett a skandináv nyelvekkel, természetesen a norvég ami elvitathatatlan elsőbbséget élvez, karöltve az izlandival. Sajnos utóbbit szinte alig (jobbára megrekedtem a köszönések és alapvető udvariassági formuláknál), míg utóbbit az idő múlása ellenére is még mindig egész jól beszélem.
Természetesen az elfoglaltságaim ellenére is az én hibám, hogy nem szakítok elég időt ezen nyelvek gyakorlására/fejlesztésére/tanulására, hiszen mint tudjuk mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Bizony-bizony, mea culpa, mea culpa. :$ Igaz ami igaz, jót tenne egy-két beszélgetőpartner is, de addig maradnak a hangfelvételek. :D
Közben evezzünk is át a másik nagy kedvenceimre, a balti nyelvekre. A minap egyik litván barátom (ha jól emlékszem talán Kelvas?) kérdezte, hogy miért Litvánia, meg úgy en bloc miért a baltikum a kedvenc. Nos neki is elég nyögvenyelősen válaszoltam, hiszen nehéz ezt felidézni magamban. De ha jól emlékszem, talán vmikor még tavaly kora ősszel kezdődött (akkortájt kerültem kapcsolatba először az észttel is, de erről majd később), amikor egész egyszerűen csak mászkáltam a neten és utánolvastam ennek az egész "óporosz-porosz", "ami porosz az nem német" stb. témáknak.
Először meglepődve konstatáltam, hogy mi mindent nem is tudtam azidáig. Aztán, ha már ott voltam, utánanéztem a többi balti nyelvnek is és...azt hiszem valahogy így. Emlékszem először majdnem dobtam egy hátast mikor jobban megnéztem a litván nyelvet, hogy hogyan lehet vmi ilyen hihetetlenül ősi, mind nyelvtanában, mind szókincsében (amit szerencsére az orosz hatás nem tudott annyira megerőszakolni, mint amennyire akarták volna). Mondhatni igazi felüdülés volt ami újról tanulni/olvasni, ami annyira más volt, hogy...hogy nagyon, na. :D (Erre nincsenek szavak, ami jó az jó.) Megmondom őszintén az már megint az én saram, hogy közel egy év alatt nem jutottam vele szinte sehova, de év közben történt velem egy s más, így inkább annak örültem, hogy ezalatt az egy év alatt a angolom sokat javult/fejlődött, és a norvégot se felejtettem el.
Aztán vhogy január fele dönthettem el, hogy én bizony átjelentkezek a BTK-ra is, ofc szlavisztikára, hiszen ott lehetett balti nyelvet is választani. Ekkor kezdtem el csehül is tanulni, mely most a nyár végével kicsit jegelve lett, mert az élet közbeszólt. (Ali samozřejmě nejsem šťastný...) :(
Majd valahogy tavasszal történt az is, hogy puszta kíváncsiságból letöltöttem egy lett nyelvkönyvet is, és be kellett látnom, hogy ez bizony nekem tetszik. A hangzása sokkal másabb volt mint a litváné, nagyon érződött rajta a finnugor-skandináv-német hatás és be kell, hogy valljam szerintem jót tett neki (főleg az első). Sokkal karakteresebb a nyelv, keményebb, pattogósabb és mégis balti. Az a sok kemény "dz", "c" hangok, az első szótag hangsúlyossága, na meg a birtoklás finnugor módon történő kifejezése (bizony, a "es turu" szerkezet már csak az ólettben van meg) mind-mind meglágyította a szívem eziránt az eleinte csak a litván kistestvéreként kezelt nyelvre. :)
Ejj, de sok csacsiságot összeírtam én itt...de ez nem baj. :D Viszont jó, hogy szóba jöttek a finnugorok, mert így egy alkalom erejéig visszakanyarodhatok az észthez is. Mikor ősszel kicsit kapcsolatba kerültem vele, megtetszett mint államalkotó finnugor nyelv (tehát még konkrét piaci értékkel is bír) és mivel mégse a manapság már-már divatnak számító finn, hanem csak a finn árnyékában élő csendes rokon, rögtön megkedveltem. Azóta vettem elő újból, hogy a litván helyett elkezdtem foglalkozni a lettel is (ám ezúttal már sokkal aktívabban), elvégre szomszédos országok, nagyon jó viszonyban vannak, szinte kézenfekvő, hogy előny, ha az ember beszéli e kettő nyelvet vmilyen szinten.
Igen tudom, borzasztóan kapitalista nézetre váltottam, de igazából ez csak ilyen jól hangzó mentegetőzés azok felé akik ezt a nyelvszeretet nem érthetik meg és úgy vannak vele, hogy ha már nyelvtanulás akkor miért nem német, francia, spanyol, orosz, stb... Először is az újlatin nyelvektől kiráz a hideg. :P Najó, kivéve a portugáltól, amiben a szibilánsok tökéletesen egymáshoz illeszkedő harmoniája engem is magával ragadott, habár a már a franciából jól ismert orrhangzók jelenlétével, de ez talán mégis kis ár ezért a csodáért. :) De nagyon elkanyarodtam már megint a tárgytól, de hiába, ha az ember arról írhat amit szeret.
Lassan talán zárnom illene a soraimat, hiszen már így is éppen eléggé lefáraszthattam a kedves olvasóimat, akikből bizonyára nincsen sok...ugyanakkor a minap végre megismerhettem egyiküket, és inspiáró hatására születhetett meg eme poszt is, hiszen ígértem, hogy folytatom majd amit elkezdtem és akkor már csak nem szegem meg önnön ígéretem. :D
Szóval egy rövid összegzést akkor arról, mivel hogyan is állok. Ugye itt van az angol, amit sikerült egész jól fejleszteni, hála annak a rengeteg újságcikknek amiket erepublikon írtam a litván sajtóba és mert ugye az összes litván ismerősömmel angolul toljuk a komjunikésönt skypeon/msnen. A norvégot szerintem sikerült viszonylag optimálisan szinten tartanom, de jó lenne már ebből is nyelvvizsga papirost szerezni, ha azok a fitymarengető ITKsok nem csak dán meg svéd nyelvből hirdetnének meg vizsgaidőpontokat, hanem norvégból is, de azt hiszem arra aztán várhatok... :/
Aztán itt van még a cseh, amivel most fél évet foglalatoskodtam, meglátjuk mikor tudom folytatni, mert még az észttel is akarok kezdeni valamit (ha már egyszer vmikor belevágtam) és a nagy kedvencemmel a lettel is. Jó is lenne, ha nem csak néhány leckényit tudnék előre haladni, hanem most már igenis tisztességesen megmakacsolom magam, mert szép dolog az elhatározás, csak illene is megvalósítanom. Talán az már adhat kellő motivációt, hogy ha az olvasóim majd rágják itt a blogon a fülem amiatt, hogy mi újság, akkor nem akarhatok lebőgni így kénytelen leszek tanulgatni. Na persze ezt nem kötelességnek, vagy muszájságnak akarom felfogni, hiszen örömmel foglalkozom ilyesmivel, hisz aki ismer tudja, hogy a nyelvészet az életem. <3
Csak hát ugye idő, idő, idő kéne, majd meglátjuk, hogy most mennyi lesz. Szorítsatok! ;)
Legyetek jók, pá pá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése